A jövő...
Vadnai Benjámin

Tizenkét éves. Pontosabban tizenegy múlt három hónapja. Két éve versenyez, tehetsége nyilvánvaló. Sokak szerint Eszes Tamás óta nem akadt ilyen Magyarországon. Megvan a szükséges szülôi háttere is. Édesapja, Vadnai Péter kitunô finnes volt, jelenleg Assóban versenyez, tavalyelôtt nyert bajnokságot. Ideális helyen, Balatonalmádiban laknak, a nappalijukból kilátni a Balatonra.

Egy tizenkét éves riportalannyal folytatott beszélgetést lehetetlen írásban visszaadni. Ebben a korban az ember még nem bôbeszédu, pláne ha felnôttek kérdezik. A válasz gyakran csak egy zavartan eldünnyögött igen (vagy nem), a tartalmat a grimasz, a hanglejtés, a mosoly, a kuncogás adja. Beszélgetünk és látom, hogy Benjiben ott van az a határozottság - és a kellô csibészség is -, ami ahhoz kell, hogy sikeres versenyzô lehessen. Ahogy múlik az idô, kicsit oldódik. Gyerek, de érzem, hogy sok dologban felnôttebb a korosztályánál. Tisztában van a tehetségével, viszont megvan benne a kellô alázat a víz, a vitorlázás, a versenyzés iránt.
Ez részben szülôi érdem is. Édesapja, Vadnai Péter minden idegszálával ott van, és tesz azért, hogy gyerekének a legjobb lehetôséget teremtse tehetsége kibontakozásához. Ez örömet ad neki is. Péter tinédzserként, huszonévesen rengeteget hajtott, hogy minél jobb finnes legyen. Akkor az volt a legfontosabb a számára. Most a gyereket segíti, abban, amiben tehetséges. Boldog, ha látja a fejlôdést. Ez nagyobb öröm számára, mint egykor versenyt nyerni.
- Hányszor adtál már interjút életedben?
- Ötször.
- Itthon? Hazai vitorlás magazinoknak?
- Igen.
- Akkor neked ez már jól biztos megy. Mikor kezdtél vitorlázni?
- Hat éves koromban már ültem hajóban, két éve versenyzem komolyan.
- Hány centi vagy?
- 134. (- Ugyan dehogy! - szól közbe a háttérbôl Benji édesanyja - Több vagy már!) - Igen? Az iskolai méretkezésen voltam ennyi
- Mikor születtél?
- 1995. december 30-án.
- Hu, az nagy pech egy sportolónak, ha két napot még vársz, akkor minden korosztályba egy évvel tovább tartozol, így meg mindig fiatalabb vagy a többiekné- Benji úszással kezdte - szól közbe Péter. - Jói is ment neki, negyedik volt a korosztályos ranglistán. Ott is állandóan ettôl szenvedett. Amikor felállt a dobogóra, két fejjel nagyobbak álltak körülötte.
- Hány kiló vagy?
- 33-34.
- Mi lenne az ideális az OP-ban?
- Ha még öt vagy tíz kilóval nehezebb lennék.
- Milyen a neked leginkább kedvezô szél?
- Inkább a gyenge. Nagy szélben kicsit könnyu vagyok.
- Melyik szakaszt kedveled jobban? A cirkálást vagy inkább a bô szelet?
- A kreuzot.
- Ott ütöd meg az ellenfeleket?
- Igen.
- Korai rajtod volt már?
- Nem sok. Egy. azt hiszem. Vagy egy se.
- Pedig az kell, ha soha nincs korai rajtod, akkor nem vagy ott eléggé a vonalon.
- Tudom. Azért ott vagyok!
- Elsorolnád az eredményeidet?
- Magyar Bajnokságon kicsiben (tizenkét éven aluliak) elsô, Szlovén Bajnokságon kicsiben elsô, Ausztriában kilencedik, Nápolyban nyolcadik (ezek jelentôs európai versenyek, Nápolyban gyakorlatilag Eb-mezôny indul - a szerkesztô). Eb-n huszadik voltam.
- Gondolom az Eb-n nagyon sokan indultak.
- Kétszázötvenen.
- Éppen indultok Splitbe edzôtáborozni. Jártál már ott korábban is?
- Igen.
- Papa is nagyon szeretette a Spliti vizeket. Mesélte?
- Nem.
- Amúgy az erôs szelezés a súlyhiányod ellenére jól megy?
- Igen, már egész jól.

- Nem féltél kezdetben? Én eleinte féltem erôs szélben.
- Az elsô évemben. és még a másodikban is egy kicsit.
- Mitôl múlt el?
- Attól, hogy tudom, ha felborulok nem lesz semmi baj. Úgyse ütöm meg magam!
- Hogyan jutottál el idáig? Muszáj volt kimenni edzeni?
- Akkor, amikor még nem szerettem felborulni?
- Igen akkor. Nem próbáltad meg elsumákolni a vízre szállást?
- Nem, de nem is lehetett volna. Ha fúj a szél Papi mindig kizavar.
- Most már jól megy neki az erôs szél is - szól közbe "Papi". - Szicíliában voltak edzôtáborban, ahol az olasz válogatott edzôje foglalkozott velük. Rendeztek egy versenyt, ahol a második nap erôs, ötös-hatos szél fújt.
- Ott feljöttem kilenc helyet. Azok voltak a legjobb futamaim!
- Szerinted neked miért megy jól a vitorlás versenyzés?
- Nem tudom. Nagyon akarom, és.
- De tehetséges vagy?
- Hát.
- Mond nyugodtan! Azt tudnia kell az embernek!
- Igen, azt hiszem tehetséges vagyok.
- Látsz olyat, akinek sokkal többet kell küzdenie azért, hogy ugyanazt a sebességet elérje, ami neked könnyen megy?
- Igen. Fôleg a sebességem nagyon jó, mert könnyu vagyok, és kis szélben az elôny.
- Azt gondolod, hogy ez csak a súlyodtól függ?
- Hát, meg a hajóvezetéstôl is!
- Benjinek most ki az edzôje? - kérdezem Pétert.
- Hodács Attila. Fontos elôrelépést jelentett, amikor meghívtunk egy olasz edzôt, aki Agárdon tartott egy tábort. Megállapította, hogy nincs baj a gyerekekkel, tehetségesek. Rengeteget tanultunk tôle. Megmutatta, hogyan kell az Optimisttel edzeni, hogyan kell elméleti oktatást tartani. A tôle látott módszerekbôl sokat átvettek az edzôink, kapunk oktató cd-ket is az olaszoktól, az argentinoktól. Ezek segítségével megtanulták a gyerekek a helyes manôvereket, a kormány nélküli fordulást - vagyis billentve a hajót -, meg a helyes halzolást és minden effélét. Az edzôk is sokat tanultak, Attila különösen vevô erre.
- Szoktatok edzésen videózni?
- Igen, szoktunk. Attila sokat videózik, és amikor kijöttünk a vízrôl visszanézzük és kielemezzük.
- Futam közben persze ösztönösen döntesz a taktikáról, de a parton meg szoktátok beszélni, hogy mit miért csináltál?
- Igen.
- Remélem már te is rendesen mutatod, szépen bedöntött tenyérrel a hajókat, amikor megbeszéltek egy-egy szituációt?
- Persze, szoktam mutogatni.
- Helyes. Legalább egy kilométerrôl látszik, hogy vitorlázók beszélgetnek. Kérdeznem se kell, persze kiemelkedô tanuló vagy, imádsz iskolába járni, és te vagy a tanárok kedvence!
- (Kis szünet) A tanulás most nem megy olyan jól.
- Azért négyes-ötös. - mondja gyorsan a háttérben Péter.
- Papának mi a fontosabb? A versenyen menj jól, vagy csupa ötöst hozz az iskolából?
- A versenyen menjek jól. Ha jó szél van, néha elhoz az utolsó órákról. Megkérdezi, hogy milyen óra lesz, és ha tesi vagy ének, már megyünk is a vízre.
- Nagyon rendesek a tanárok, - mondja erre Péter. - Benji szeret lemenni a telepre, tenni-venni a hajója körül.

- Van, hogy a papa türelmetlenül magyaráz egy-egy elszúrt futam után?
- Igen.
- Megesett már, hogy úgy gondoltad, nem kellett volna?
- Igen.
- Ilyenor vitatkozol vele?
- Amikor tudom, hogy nekem van igazam, igen.
- Ki a legnagyobb ellenfeled itthon?
- Fuzfôn vagy egész Magyarországon?
- Magyarországon.
- A Cseki volt (Kocsi Ákos), de ô már kiült, mert elmúlt tizenöt éves. Most szerintem Huszka Matyi, meg Pécs Fanni.
- Ôk hány évesek?
- Tizenhárom.
- Szeretsz nagy mezônyben, sok hajó közt vitorlázni?
- Szeretek. Csak ott sokan erôsek, és nehezebb jó helyen menni. A rajt is nehezebb. Viszont izgalmasabb is.
- Elôfordult, hogy gyengébb mezônyben könnyen elôre kerültél és unalmassá vált verseny, mert nem volt vetélytárs?
- Egyszer-kétszer volt ilyen.
- Futam elôtt megesik, hogy megkérdezel másik versenyzôt, hogy ô merre megy majd a kreuzban?
- Igen, meg szoktam kérdezni. Érdekel, hogy a többség mire szavaz.
- És ha téged kérdeznek megmondod? Szoktad már rajt elôtt tudni, hogy merre mész?
- Általában tudom, hogy a mezôny hova fog menni.
- Honnan tudod?
- Mindig figyelem a 420-asokat, a Laserekett, a Cadetokat.
- Mit érzel olyankor, amikor egy mezônyben elôrekerülsz és már vezetsz? Olyankor lazítasz egy kicsit, esetleg sajnálod a mögéd kerülteket?
- Nem. Az a fontos, nehogy megelôzzenek.
- Ha van ötven méter elônyöd, akkor hajtasz, hogy legyen száz vagy elég az ötven?
- Legyen száz!
- Láttál olyan gyereket, aki tehetséges, de nem hajt?
- Láttam.
- Ezt nagyon határozottan mondtad. Szerinted ô észreveszi, hogy hajtania kéne, nem csak a tehetségébôl élni?
- Hát, nem annyira.

Ruják István
Fotó: Nagi